Drijenča település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Čelić községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 17, közúton 27 km-re északra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 20 km-re délnyugatra, a Majevica-hegység lejtőin és a Drijenačka-folyó völgyében, 280–400 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_10/tz_10.html Topografska karta Tuzla 426-3-2 A falu a Majevica északkeleti lejtőinek dombjain és völgyeiben, a Drenačica folyó mentén, széles területen szétszórva, mintegy háromszáz házzal, tíz kisebb falura oszolva fekszik: Kolice, Martinovići, Dugonje, Brdo, Lučići, Dalgine, Toljaci, Brčine, Perivoj és Bučje. Ezek alkotják Drijenča falut és a névadó Páduai Szent Antal plébániát. Ezzel a plébániával és a tuzlai, breškai és šikarui ferences plébániákkal együtt egyházilag a tuzlai ferences kolostor területéhez tartozik.
Drijenče község legnagyobb része a Drijenčica folyó forrásvidékén fekszik. Drijenča a Vjetrenik (705 m) és az Operkovica (717 m) csúcsaitól délre húzódik. A község domborzata változatos, és mindenféle domborzat megtalálható itt: hegyek, dombok, lejtők, domboldalak, völgyek, hágók, hegynyergek, gerincek, síkságok és más földrajzi formák. Drijenče nagy részét Bučje falu képezi. Ez a legnagyobb és legrégebbi település. Nevét a buča nevű édes tökfajtáról kapta, amelyet hagyományosan karácsony előtt sütnek. Bučje a völgyben található, a Šibošnica-Dokanj út mellett, amely egészen Šibošnicáig folytatódik lakó- és kereskedelmi épületekkel.Zlatko.at Drijenča (hozzáférés: 2017. szeptember 12.) Drijenča a szétszórt, azaz az úgynevezett szeres települések közé tartozik. A házak ritkásan, csoportokban állnak, és a településen belül kisebb egységek találhatók.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi hőmérséklet eléri a 28 °C-ot. A telek mérsékelten hidegek, a minimum hőmérséklet -4 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 1100 mm körül van.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb11Bosnyák12Horvát980654Jugoszláv60Egyéb26Összesen990663
Története Középkor Úgy tartják, hogy Drijenica nevét a Majevica lábánál növő somfáról kapta. A Majevica tágabb területén azonban nincsenek feljegyzett kultuszok vagy szokások, amelyek a somfa használatával foglalkoznának. A legenda szerint Drijenča egykor egy kis falu volt, amely nem volt ilyen tágas, és az út mellett feküdt. A helyiek, hogy elkerüljék a gazdag földbirtokosok nyomását és irányítását, onnan költöztek a környező erdőkbe.
Bizonyos, hogy térség középkorban is lakott volt, melyet a nyugat-keleti tájolású, különböző formájú stećak sírkövek is jeleznek, melyek a környező falvakban sok helyen megtalálhatók. Szétszórva megtalálhatók Drijenče egyes falvai körüli dombokon, főként Bučje és Lučića közelében. Perivoje felett Grobljice nevű helyen egy középkori nekropolisz található, ahol a stećakokat összegyűjtötték. Némelyikre olyan szimbólumokat véstek, mint a kereszt, a félhold és a kard.
Ezek a sírkövek a katolikus egyházi hatóságok által eretnekségnek minősített bogumilok sírkövei voltak és nagy számban találhatók Boszniában. A pápák több alkalommal fordultak a magyar királyokhoz vagy egyházi vezetőkhöz, hogy támogassák a boszniai eretnekek elleni missziót vagy fellépést. Kálmán herceg például, Szlavónia hercegeként több alkalommal érintett volt a bogumilok elleni boszniai hadjáratokban. Ennek ellenére a boszniai egyház egészen a 15. századig fennmaradt. Végül a belső politikai változások és az oszmán hódítás végleg megszüntette a középkori boszniai egyházi struktúrák korábbi formáit és csak a sírköveik emlékeztetnek egykori jelenlétükre.
Az oszmán uralom 1530-ban, miután az oszmánok meghódították ezeket a területeket, a Majevica-hegység teljes területe a Zvorniki szandzsákhoz tartozott, a szomszédos Visori pedig az egyik oszmán náhije (járás) központja lett. Magát Drijenčát 1548-ban az akkori oszmán defterben említik először a Visori náhije részeként. Visori ma egy jelentéktelen kis hegyi falu, de a korai oszmán időkben annyira fontos volt, hogy egy oszmán náhije székhelye volt.
A török uralom korai időszakában járványok és pestis pusztított ezeken a területeken. Az a tény, hogy közel három évszázad után sem maradtak írásos nyomai a lakosságnak ezen a területen, teret enged annak a feltételezésnek, hogy a lakosság nagyrészt teljesen kihalt, ami nem volt ritka eset Majevicán. Valószínű, hogy a régi település a pestis megjelenése miatt néptelenedett el, amely teljesen elpusztította a falut, melyet valószínűleg a Žepče környékéről érkező újonnan érkezők építették újjá. Facebook Župa Drijenča. Objava 9. travnja 2014. Fra Leon Kikić. (hozzáférés: 2018. november 18.)
A mai települést a mezőgazdaság alakította, a középkor utáni erdőirtás lehetővé tette a termékeny lejtőkön a gazdálkodás bővítését, valamint a vízforrások közelségét az állatállomány és az öntözés számára. A tágabb boszniai hálózatokkal összekötő regionális kereskedelmi és katonai útvonalak mentén történő elhelyezkedés elősegítette a gazdasági kapcsolatokat, bár a terület határvidéki státusza a portyázások miatt időszakos elnéptelenedéshez vezetett, mielőtt az oszmán áttelepítési politikák alatt stabilizálódott volna.
A timar alapú földadományokat, amelyeket a mezőgazdasági termelés és a katonai szolgálat céljából adtak az oszmán kapitányok felügyelték. A lakosság már ebben az időszakban elsősorban katolikus horvátokból állt, akik főként állattenyésztéssel foglalkoztak, bár az oszmán hatóságok időszakos razziáinak és pénzügyi követeléseinek voltak kitéve. Dragičević püspök vizitációja szerint 1742-ben Drijenča falu a Soli plébániához tartozott. Abban az időben Drijenčán hét katolikus ház (egy ház egy vagy több családot jelent) és 104 katolikus élt. 1768-ban Marijan Bogdanović apostoli vikárius azt jelentette, hogy Drijenča a Soli plébániához tartozik, 25 katolikus ház és 239 katolikus él itt. Augustin Miletić atya 1813-as népszámlálása 38 házat és 326 katolikust jegyzett fel Drijenčán. Bosznia-Srebrena tartomány 1856-os sematizmusa szerint Drijenča Breška egyházközséghez tartozik, 49 katolikus családdal és 331 taggal, az 1877-es sematizmus szerint 60 családdal és 480 katolikussal.Franjevački samostan Tuzla Župa sv. Ante Padovanskoga - Drijenča (pristupljeno 8. rujna 2017.)Žurnalizam Drijenča - spomenik (hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 47 háztartása és 466 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 103 háztartást, 773 római katolikus, 8 muszlim és 3 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között. A falu a csetnikek és partizánok rajtaütéseinek áldozata lett. A megölt és eltűnt horvátok Bučja, Lučić, Brda, Dugonj, Toljak, Perivoje, Brčin, Martinović és Kulica falvaiból származtak. Mindannyian 1940 és 1945 között haltak meg és tűntek el.A Drijenčai háborús emlékműről. A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. Kezdetben Čelić szolgált közigazgatási központként, amely Brezje és a környező falvakat is magában foglalta, egészen 1963-ig, amikor a települést Lopare községhez csatolták.
Az 1950-es és 1960-as évek földreformja és kollektivizálási törekvései átalakították a helyi mezőgazdaságot, bár a Čelić térségében a konkrét megvalósítások a kisüzemi gazdálkodásra helyezték a hangsúlyt; az 1970-es évekre egy mezőgazdasági szövetkezet működött Čelićben, amely a bogyós gyümölcsök termelésére és feldolgozására összpontosított.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
Mivel ez volt az egyetlen horvátok és katolikusok lakta falu, olyan községekhez rendelték, amelyek teljesen eltérő nemzeti vallási struktúrával rendelkeztek, ezért mindig a társadalmi és politikai események peremén húzódott, ami erősen befolyásolta a gazdaságot. Az infrastruktúra folyamatosan rossz maradt, a Drijenčán való tartózkodás, valamint az állattenyésztés és a mezőgazdaság nem ígért kilátásokat. Nem volt lehetséges semmilyen előrelépést elérni, ezért a munkaképes korú lakosság nagy része úgy döntött, hogy jobb életet keres hazája határain kívül, főként Nyugat-Európában.
A boszniai háború